Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉKESKEDIK
ÉKESSÉG
ÉKÍT
ÉL [1]
ELADÓ
ELAGGOTT
ELANDALODIK
ELAPAD
ELÁS
ELBESZÉL
ELBESZÉLÉS
ELBESZÉLGET
ELBESZÉLŐ
ELBOMLIK
ELBORÍT
ELBORUL
ELBÚCSÚZIK
ELBUKIK
ELBŰVÖL
ELCSÚSZIK

DÜHÖDIK [dühödik] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) (költői, régies) <Személy> a düh állapotában van, v. ebbe az állapotba jut; dühöng. □ Ajkát méreg haboztatta, És dühödve vítt velem. (Kölcsey Ferenc) Dühödtek egymás ellen s … vicsorgattak fogat. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Természeti v. emberi erő> tombol, dühöng. □ Még folyvást dühödött a harc. (Vörösmarty Mihály)
  • Igekötős igék: feldühödik; megdühödik; nekidühödik.