Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan Orrán keresztül v. nyitott szájjal, zümmögő, mormogó hangon csendesen dalol magában, szöveg nélkül v. a szöveget csak elnagyoltan, mellékesen mondva. Félhangon dúdol; halkan dúdol. □ Hanika dúdolt nekünk csukló, színtelen kis cérnahangján. (Kaffka Margit) Áztatnám ajkamat, borús, bibor borokkal És dúdolnék a tánchoz, téveteg, bús torokkal. (Tóth Árpád) Dúdol s kicifrázva rezegteti a dúdoló hangot. (Nagy Lajos) || a. tárgyas <Vmely dallamot, nótát> ilyen hangon dalol. Nótát dúdol. A Rákóczi-indulót dúdolta. Mit dúdolsz? □ Egy öreges nótát dúdolt jó kedvében. (Arany János) Halkan dúdolta a keringő dallamát. (Herczeg Ferenc)
2. tárgyas (költői) <Szél> egyhangúan búgó v. tompán zúgó hangot ad. □ Ez a csárda nevezetes Kidőlt bedőlt az oldala A forgó szél dúdol rajta. (Vörösmarty Mihály) A szél búsan dúdolva jár. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (költői) <Szél> ilyen hangon dalol vmit. □ Fehér és árva a sík, Fölötte álom-éneket dudolnak a hideg szelek. (Ady Endre)
3. tárgyatlan (tájszó) <Kutya> tompa, mély hangon vonít. □ Be csúful dúdol ez a kutya, szólt a fiatalabb tatár. (Jókai Mór) Kutyája föltartott orrával hosszan dúdolt. (Eötvös Károly)