Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÉG [1]
ÉG [2]
ÉGI
EGY [2]
EGYÉB
EGYEDÜLLÉT
EGYENLETES
EGYENLŐKÉPPEN
EGYETEM
EGYETLENEGY
EGYKORIG
EGYSZERSMIND
EGYVÉR
ÉH
ÉHSZOMJ
ÉJENTE
ÉJI
ÉJJEL
ÉKES [2]
ÉKESÍT

DŐLTE [e] főnév (személyragos) dőltöm, dőltöd, dőlte. Helyesen így:

dőlte [e] főnév (személyragos) dőltöm, dőltöd, dőltünk, -tek [ë], dőltük• Általában (vminek, vkinek) dőlése.
  • 1. (Vminek, vkinek) ledőlése, kidőlése. □ Élőfának nehéz dőltét várni. (Arany János) Dőltömre Tökmag Jankók lesnek. (Ady Endre) || a. Dőltében: ledőlése által, ledőlése közben. Dőltében a fa agyonütött egy kutyát. □ A tölgy … Dőltében viruló ágait így temeti. (Kisfaludy Károly)
  • 2. (ritka, költői) Az a tény, hogy a személyraggal megjelölt dolog, tárgy vmerre dől; vmely irányban való (el)dőlése. □ Senki se tudja hadi kocka döltét. (Arany János)