RÁBUKKAN tárgyatlan ige (bizalmas)
Véletlenül, meglepetésszerűen ráakad, rátalál vkire, vmire. Ott bukkantak rá, ahol nem is remélték. □ Néhány forintot
adtunk neki utiköltségül, mert másnap seggel indulnia kellett volna
Néhány nap múlva feleségem a városban véletlenül rábukkant. (Táncsics Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) Hirtelen, váratlanul rájön vmire. Rábukkan a helyes megoldásra. □ A mi költőnk
rábukkan egy szép
ellentétre. (Arany János)
rábukkanás; rábukkanó; rábukkant.