Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VONT melléknév -an, (csak a 2. jelentésben:) -abb
  • 1. (választékos) Olyan, amit vhova vontak (főleg I. 1, 3–4); vmeddig, vhova, vmibe, vmivé húzott. A partra vont csónak; a szorosabbra vont kötél; az összébb vont szemöldök; az asztal fölé vont ponyva; kínpadra vont jobbágy. □ Fényljen szántó vasam a vont barázdától. (Csokonai Vitéz Mihály) A tanár komoly redőkbe vont arccal hallgatta. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) □ S ne legyen majd köztünk arc rebbenő, Tartsa titkát, tartsa, Hogy ez már csak a kétségbeesés… S a kínpadra vont becsületnek harca. (Ady Endre) || b. Olyan, akit, amit arra késztettek, hogy vkivel, vmivel függő viszonyba kerüljön, v. vele együtt vmiben részt vegyen. A bank érdekkörébe vont vállalatok; a szövetségbe vont országok. || c. (régies) Vmivel bevont <bútor, használati tárgy>. □ Ragyog hátán selyem posztóval vont nyereg. (Csokonai Vitéz Mihály) || d. (régies) Kivont, kihúzott <fegyver>. □ A fekete Schedios … merészen | Állt fegyvertelenül vont fegyverek ellen. (Vörösmarty Mihály) || e. (átvitt értelemben) Olyan határ, párhuzam, következtetés, amelyet vhol meghúztak, megvontak, ill. levontak, kikövetkeztettek. Két terület közt vont határ; két dolog közt ügyesen vont párhuzam; a tételből vont következtetések. || f. (mennyiségtan) Gyökvonással kiszámított <gyök>. A szorzatból vont harmadik gyök. || g. (átvitt értelemben) Kényszerített, irányított. Felelősségre vont tisztviselők; a magára vont figyelem. □ E pillanatban nagy társzekér zörgése zavará meg a jelenetre vont figyelmet. (Jókai Mór) || h. Olyan <írásmű, előadás>, amelyet összevontak (6a). Rövidre vont beszámoló.
  • 2. (elavult szó, költői nyelvben) Feszült <figyelem>. □ A borzadás most nem csekélyebb bámulásnak engede helyt, mely utóbb a legvontabb figyelemmé vált. (Vörösmarty Mihály) Vontan hallgatám A bús vadonnak néma suttogását. (Vörösmarty Mihály)
  • 3. (régies) Vont arany, ezüst: arany-, ill. ezüstszál, ill. ilyen szálból szőtt, ilyennel hímzett <ruhadarab, szövet>. Vont arany szoknya; vont ezüst kárpit.