VISSZFÉNY főnév (
választékos)
<Vmely sima felületről (pl. tükörről), víz felszínéről stb.> visszavert fény.
A lenyugvó nap visszfényétől vörös a víz tükre. □ A hó kápráztató visszfényénél a róna végetlen fejér leplét kiterjeszté. (Petőfi Sándor) || a. (
átvitt értelemben) □ Ha e jóságos
nő szemébe néztem, úgy éreztem, hogy a magyar szabadság napjának visszfénye ragyog felém. (Juhász Gyula) || b. (
átvitt értelemben) Vmely gondolatnak, érzelemnek, indulatnak kifejeződése, tükröződése <az arcon>. □ Tündöklő víziók visszfénye ég szemében. (Juhász Gyula) || b. (
átvitt értelemben)
A dicsőség visszfénye: a dicsőségnek másra háramló része, ill. lelkesítő hatása. □ Mindaz, mit
költői életnek neveznek,
legtöbbször nem egyéb, mint a képzelődés féktelen uralma,
megaranyozva a költői dicsőség visszfényétől. (Gyulai Pál)
- visszfényes; visszfénylik; visszfényű.