Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VISSZANYOM tárgyas ige
  • 1. Nyomással előző v. eredeti helyére visszakényszerít vkit, vmit. Visszanyomja a kihúzott dugót; visszanyomja a kiugrott rugót. A vendég menni készült, de a házigazda visszanyomta a székre. □ Hasztalan nyomta a lovag gyorsan vissza a rostélyt. (Kemény Zsigmond) Nehány darab pénzt készíték kezembe előre, a molnárnak adandó. A csikós észrevette, visszanyomta kezemet. (Jókai Mór) || a. <Nyomás alatt levő tárgyat> ellenkező irányból eredő nyomással többé-kevésbé egyensúlyba hoz. Ő belülről nyomta az ajtót, én pedig kívülről visszanyomtam.
  • 2. (átvitt értelemben) <Személyt, főleg ellenséget> előnyomulásában megakadályozva hátrálásra kényszerít. A támadókat kemény küzdelemben sikerült visszanyomni. □ Sáncunkhoz visszanyomták emberinket. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Észreveszi Csóri, hogy szorúl a kapca, | Népét visszanyomják, megfordult a kocka. (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben, költői) A fejlődésben erőszakkal megakadályoz vmit. □ Nincs hatalom, Mely visszanyom. | És még neked virulnod kell, o hon. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Személyt> nem enged érvényesülni; háttérbe szorít, elnyom. A szegény embereket régen visszanyomták.
  • 4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) <Hangulatot, lelkiállapotot v. ezt kísérő testi jelenségeket> elfojt, elnyom; nem enged magán úrrá lenni. □ Némán nyomott vissza egy sóhajt kebelébe. (Jókai Mór)
  • visszanyomás; visszanyomat; visszanyomhatatlan; visszanyomható; visszanyomó; visszanyomott.