Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <állat v. eszköz>, amely természetes hangját hallatva éppen csörög (1, 2, 4). Csörgő bilincs, lánc, pénz. A ház közelében csörgő szarka. || a. (költői) Csörgedezve folydogáló <patak>. □ Kertem nárciszokkal Végigültetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd. (Csokonai Vitéz Mihály) A folyó, azért hogy hallgatag, Mélyebb szokott lenni, mint a csörgő patak. (Arany János)
2. Olyan <személy>, aki vmivel csörög. A játékával csörgő gyermek.
3. Csörgéssel keltett, így keletkező <hang>. Csörgő hangot ad vmi.
II. főnév -t, -je [e]
1. Egy v. több, fémből készült kis gömb, amelyben apró golyócskák vannak, és ezek rázás közben a gömb falához ütődve csörögnek. Udvari bolond sapkájának csörgője. A lovak nyakán csörgő szólt. □ Cifrák s szépek a farsangi Szánkázó lovaknak csörgői s cafrangi. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Celluloidból v. más könnyű anyagból készült hasonló eszköz a csecsemő számára játékszerül. A gyermek nagy zajt csap a csörgővel. □ A sok porontynak annyi cucli meg csörgő kellett, hogy abból nékem lett volna öt pár lakkcipőm. (Gelléri Andor Endre)
2. (népies) <Agyagkorsóban> apró golyócska, amely a korsó megrázásakor csörgő hangot ad. A fazekas sok csörgőt tett a korsóba.