Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka, irodalmi nyelvben) A megszokottal ellentétben virágot nem termő, nem hozó. Virágtalan ág, fa, mező, puszta. □ [A rózsafa] búsan áll, virágtalan, komor. (Eötvös Károly) Ott lenn virágtalan bár a határ, De mégis házak hű ablaka vár. (Juhász Gyula)
2. (növénytan) Virágtalan növények: olyan n.-ek, amelyeknek sem virágjuk, sem magjuk nincs. Virágtalan növények a moszatok, gombák, zuzmók, mohák, harasztok.
3. (kissé választékos) Virággal nem díszített <hely>. Virágtalan ablak, sír, utca. □ Míg rám az élet áldó napja süt, Sírhalmod, oh anyám! | Nem lesz virágtalan. (Vörösmarty Mihály) S kijózanit hidegen Most ez a nagy, idegen, Virágtalan város. (Tóth Árpád)
4. (átvitt értelemben, ritka) Cicomától mentes, cifraság nélküli <megnyilatkozás v. ennek módja>. □ Előadása rokonszenves, mert minden pose nélkül való, igénytelen, virágtalan és végtelenül egyszerű. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Siváran kietlen, öröm és boldogság nélküli. □ Ha már virágtalan volt életem, Legyen virágos legalább sirom! (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, költői) Meddő, terméketlen. □ Elszállt a gyors idő felettem, El egy virágtalan tavasz. (Reviczky Gyula)
II. főnév (növénytan) Virágtalanok: virágtalan növények. → Edényes virágtalanok.