VÍVÁS főnév -t, (-ok), -a
Általában a vív igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki vív, ill. (
ritka) az a cselekvés, hogy vmit vívnak.
- 1. (sport) Az a sportág, amelyben az egymással szemben álló két versenyző vívókarddal v. (párbaj)tőrrel egymás testének meghatározott részét a szabályoknak megfelelően érinteni, eltalálni igyekszik, s amelyben az a fél győz, aki előbb ér el bizonyos számú, ilyen találatot. A vívásban gyakorolja magát. || a. Az erre való oktatás, vívólecke, ill. ennek edzésszerű gyakorlása. Hetenként kétszer jár vívásra. || b. Vívómérkőzés. Győztünk a vívásban. A vívásra sok nevezés történt. || c. (régies, költői) Bajvívás, küzdelem, harc. □ Megrendűl Salamon nyergében, hullnak az ifjak. | Hasztalan, ő el nem csügged, folytatja vivását. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (régies) Vminek az ostroma, vmiért támadva vívott harc, csata. Az erőd vívása. □ A keresztesek
Temesvár alá érkeztek, s haladék nélkül vívásához fogtak. (Szalay László) Vagy, hát várható-e, hogy
Szabadítására jőnek a hadnagyok, S rögtön, egy rohammal beveszik a várat, Melynek vívásából őmaga kifáradt? (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): vívástudomány.
- vívási.