VILÁGLIK tárgyatlan ige -ok, -asz; -ott; -anék, -anál, -ana; ..goljon; -ani (1. és 2. személyben ritka)
- 1. (régies) <Égitest, világító eszköz, fényforrás> világosságot áraszt, fénylik. A hold világlik. A gyertya halványan világlik. A távolban tábortűz világlott. □ A lampionok kék, zöld, vörös fénye rikítóan világlott. (Jókai Mór) || a. (régies, választékos) <Vmely tárgy> a rávetített világosságtól fénylik, fényt visszaver. A folyó világlik a holdfényben.
- 2. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Személy> szellemi világosságot áraszt, tudást, megismerést terjeszt. □ S világlok ezer kis élet-lánggal Gyulandó nagy lángok előtt. (Ady Endre)
- 3. (átvitt értelemben, régies, választékos) <Arc, szem, tekintet derűtől, átszellemültségtől, belső tűztől> fénylik. □ Soha ilyen ragyogó szemek, ily édesen mosolygó ajkak nem világlottak felém. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: átviláglik; előviláglik; kiviláglik; megviláglik.
- világlás; világló.