VESZTEGEL [e-ë-ë v. e-e-ë] ige -ek [ë] v. ..glek [ë], -sz v. ..glesz [e], -ünk v. ..glünk; -t, -jen [ë]; -ni v. ..gleni [e]
- I. (választékos) tárgyatlan <Jármű, csoport, csapat> nem indul(hat), útját nem folytat(hat)ja, vhol maradni kényszerül, tartózkodási helyéről nem mozdul(hat). Az eső miatt sokáig vesztegeltünk a menedékházban. Vonatunk egy óráig vesztegelt a nyílt pályán. A hajó már napok óta útra készen vesztegel a kikötőben. □ Siess eléjök. Mégis [= még mindig] vesztegelsz? (Madách Imre) A hajó ott vesztegelt két héten át, míg kirakodtak. (Tömörkény István) A határállomáson
egy egész éjszakát vesztegeltünk. (Kuncz Aladár) || a. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) Huzamosabb ideig, (esetleg állandóan) vhol marad, tartózkodik, időzik. □ Óh, bár honnodban tudnál vesztegleni, Zámir. (Vörösmarty Mihály) Jó darabig vesztegeltek
az olcsó sátornál. (Mikszáth Kálmán) A hold az ég tetőin vesztegel. (Juhász Gyula) || b. tárgyatlan (tájszó) <Vmely elfoglaltság miatt> vhol késik, marad. A piacon vesztegeltem, dolgom volt. || c. tárgyatlan (régies) Vesztegzárban van, időzik, tartózkodik.
- 2. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) <A kívánatos fejlődés, változás ellenére> nem mozdul, nem halad előre, egy helyben áll. Az ügy egy ponton vesztegel. □ Népünk műveltségi tekintetben századok óta mozdulatlanul vesztegel. (Kossuth Lajos)
- 3. tárgyatlan (ritka, választékos) <Csoport, közösség> munkáját, feladatát nem teljesíti, dologtalanul tölti idejét; henyél, tétlenkedik. A bizottság dolgozzék, ne vesztegeljen! □ Föl nemzetemnek apraja, nagyja, Szégyen reá, ki lomhán vesztegel. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (ritka, költői) <Időt> tétlenül, haszontalanul tölt; fecsérel, veszteget. □ Etelét emlitem: hova késik hadban, Idejét vesztegli maga önként abban. (Arany János)
- 4. tárgyatlan (elavult) Veszteg (2) marad, hallgat. □ Miért nem zendül, mire hallgat, Oh ének ifja, lantod, ajkad? | Miért igy vesztegel? (Arany János)
- Igekötős igék: elvesztegel.
- vesztegeltet.