VESZEDELEM [e-ë-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
Bajjal, pusztulással fenyegető állapot, veszélyes helyzet.
Halálos veszedelem; házi veszedelem: olyan bajt, bosszúságot okozó személy, aki a házhoz, családhoz tartozik;
kész veszedelem; →
sárga veszedelem; az aszály veszedelme; veszedelemben van; →
beleszalad a veszedelembe; veszedelembe dönt, sodor vkit; veszedelemben →
forog; túl van a veszedelmen. Szóláshasonlat(ok):
megy (,rohan, vágtat), mint a veszedelem: nagyon gyorsan m. (, r., v.) □ Édes anyám asszony, ne féljen kegyelmed: Nem hozok a házra semmi veszedelmet. (Arany János) Kicsi híja, hogy veszedelem nem ért
(Mikszáth Kálmán) Csak most értettem meg, milyen veszedelemben forogtam. (Kosztolányi Dezső) || a. (
régies,
irodalmi nyelvben) A nemzetet ért baj, országos csapás. □ Szegény magyar nemzet,
egyedül legyek-e én őrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? (Zrínyi Miklós) Bekövetkezett a mohácsi veszedelem. (Katona József) || b. (
ritka,
költői) Halál. □ Két szemét halálos hályog eltakarta, S aki őt eloltá, az a veszedelem Mindenik bajtársnak fájt, csak őneki nem. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): veszedelemérzet.