TÖMÉRDEK [ë v. e] számnév és melléknév; (
régies) temérdek [ë-ë v. ë-e v. e-ë]
- I. számnév, határozatlan (melléknévi) -en [(e v. ë],
- 1. (népies) Roppant sok. Tömérdek ember; tömérdek pénz; tömérdek panasz van rá v. ellene. Tömérdek bajom van vele. □ Volt az egész úton nézője temérdek. (Arany János) Tömérdek seb borítja testem. (Komjáthy Jenő) Csak nézte a tömérdek aktát. Mennyi
nyomornak bizonysága. (Móricz Zsigmond) Ezen az éjszakán temérdek csillag volt az égen a Tabán fölött. (Krúdy Gyula)
- 2. Tömérdek sok: módfelett, rendkívül, nagyon sok. □ Itt maradna ez a temérdek sok kincs mind. (Jókai Mór)
- II. számnév. határozatlan (főnévi) -et [ë] Valamiből igen sok. Tömérdeket olvas: igen sokat olvas.
- III. melléknév (tájszó, költői) Roppant nagy. □ Temérdek testével magát porba veri. (Vörösmarty Mihály) Damjanics tábornok temérdek nagy legény. Mintha hízott volna szalonnán, csőregén. (Sárosy Gyula) Két felől a kápán két tömérdek fegyver Egy hadi szekerce s egy buzogány hever. (Arany János)
- tömérdekség.