VILÁGFÁJDALOM főnév
(
irodalomtudomány) <A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején keletkezett irodalmi alkotásokban> az élettel kapcs. általános, többnyire betegesen panaszos elégedetlenség és vmely közelebbről meg nem határozott célra irányuló szenvelgő sóvárgás.
Byron a világfájdalom klasszikus költője. □ Byron világfájdalma valamennyi népek közbirtokává lett. (Eötvös József) [Eötvös "Karthausi"-jában] az egyén viszonya a világhoz tisztább megoldást nyert, mint a
világfájdalom akármily más művében. (Péterfy Jenő) || a. (
átvitt értelemben, gyak.
gúnyos) Olyan valódi v. tettetett fájdalom, amelynek nem vmely konkrét körülmény, nem igazi baj az oka, hanem amelyet állítólag a világgal való elégedetlenség miatt érez vki.
Világfájdalom tükröződik az arcán. Szentimentális lélek, tele világfájdalommal. □ Magában a borzas vargainas Nem érezvén elég talentumot: Meghasonlik
és költő lesz azonnal, Költő, sötét, vad világfájdalommal. (Tolnai Lajos) Búsan, titokteljes világfájdalommal járt-kelt az alföldi városkában. (Krúdy Gyula)