VIHARZIK tárgyatlan ige -ok, -ol, ..roztok, -anak v. ..roznak; -ottam (..roztam), -ott; -anék, -anál, -ana; ..rozzon; -ani
- 1. (ritka, költői) Égiháború tombol, vihar vonul át rajta. □ Im az éjfél elmult, nincs semmi nesz még is, Melly előbb viharzott, már hallgat az ég is. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) □ Az alföldi békés medencében is viharzik a tenger. (Móricz Zsigmond)
- 2. (átvitt értelemben, költői) <Érzelem, indulat> viharként tombol, háborog. □ Bartha hű képét adta, mi indulat viharzik a megbántott férfi kebelében. (Vörösmarty Mihály) Megfogadtam sokszor én is, Hogy mi bennem ég, viharzik
Rejtve tartom, visszafojtom. (Reviczky Gyula) Buzgott, viharzott benne a részvét; mit lehet tenni? Jó lenni jó lenni! Odaszaladt, elébe borult, és sírva, ölelve fogadta, hogy mindig jó lesz. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Lélek, elme v. személy, tömeg> indulat(ok)tól háborog, szenvedélytől áthatva forrong. □ Mint rácsba először befogott vadállat
Úgy, falai közt jár húnok fejedelme; Gyorsabban a testnél hánykódik az elme:
Ez nem pihen úgy se, álmába viharzik. (Arany János) A pesti jogászok olykor a politika mezején viharoznak, s olyankor a nevük a hírlapokba kerül. (Gárdonyi Géza)
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Hang> lelkesedést v. vmely szenvedélyt sugallva nagy erővel szól, zeng, zúg. □ A megyeház felől eleinte tompa, majd harsány éljen viharzott felénk. (Vajda János) Búgott, viharzott az ének tüdejéből. (Mikszáth Kálmán)
- 4. (átvitt értelemben, ritka) <Egyén, csoport, tömeg> nagy erővel, szélsebesen fut, rohan. Ott viharzik egy csapat gyerek. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Támadás> viharos erővel folyik. Viharzanak a támadások az ellenfél kapuja felé.
- Igekötős igék: átviharzik; elviharzik; felviharzik; keresztülviharzik; kiviharzik; leviharzik; végigviharzik.
- viharzás; viharzó.