Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VIDÉKI melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Vidéken (3) levő, ott található dolog. Vidéki iskola, kórház, kultúra, lap, levegő, színház, város. □ Művészet! Téged a vidéki városokban … még mindig tisztelnek. (Krúdy Gyula) Tanár az én apám. Ha jár a vidéki | városban, gyermekek köszöntik ősz fejét. (Kosztolányi Dezső) || a. Vidéken (3) lakó, élő, ott működő <személy, csoport>. Vidéki fiatalember, közönség, orvos, tanár, társaság, (újság)író; vidéki rokonok. □ Röhögve ölelkeztek össze a folyosón, mint jó vidéki cimborák. (Kosztolányi Dezső) Hajtsd le a fejed, vidéki költő lettél. (Radnóti Miklós)
  • 2. Vidéken (3) szokásos, rá jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Vidéki élet(mód), kedélyesség, közvetlenség. A vidéki élet olcsóbb és nyugalmasabb. || a. Vidékre (3) vonatkozó, azt illető, rá v. ott érvényes <dolog>. Vidéki árak, bajnokság. || b. (elavulóban, rosszalló) Ízléstelen, műveletlen, hangos, csiszolatlan <megnyilatkozás, személy>. Vidéki elegancia, gavallér, ízlés, modor, szellemesség; vidéki színvonal: alacsony sz.; vidéki íze van: nem elégíti ki teljesen a magasabb szellemi igényeket.
  • 3. Vidéken (3, a) történő, onnan eredő v. oda irányuló dolog. Vidéki kiszállás, körút, levelezés, propaganda, tapasztalatok, út.
  • 4. Vidékről (3) jövő személy, dolog. Vidéki hírek, látogató, megrendelés. □ Benne lesz … az egész történet a "vidéki hírek" rovatában. (Mikszáth Kálmán) Két vidéki vevő jött be: megálltak a boltajtóban, és csak bámultak rám. (Gelléri Andor Endre)
  • 5. (jelzett szóként) A jelzőben megnevezett hely vidékéhez (2, a) tartozó, oda való <személy, dolog>. Kecskemét vidéki ember, nyelvjárás; Pest vidéki törvényszék.
  • II. főnév -t, -ek, (-je) [e, e] Vidéken (3) lakó v. élő személy. (néha tréfás v. gúnyos) A jó vidékiek: <a becsületes, de hátramaradt, tapasztalatlan vidéki emberek megnevezéseként.> A vidékieknek szállást biztosítunk. □ A szomszédban a vidékiek már pakolnak a reggeli vonathoz. (Krúdy Gyula)
  • Szóösszetétel(ek): délvidéki.
  • vidékiség.