VÉRZIVATAR főnév (
ritka,
költői)
<Vmely nemzet életében> súlyos véráldozatokat követelő, nagy pusztulással, szenvedésekkel járó háború, válságos helyzet. □ Nyolc századoknak vérzivatarja közt | Rongált Budának tornyai állanak. (Berzsenyi Dániel) || a. Heves, ádáz, véres harc, csata. □ S hull a tüzes szerszám; csattog a csákány; durrog a bomba; recseg a létra, zuhog a fejsze; dübörög, tombol a vérzivatar. (Gárdonyi Géza)