VERSFARAGÓ főnév (
rosszalló)
Tehetségtelen versíró, rossz költő.
Az ilyen versfaragók nem érdemlik meg a költő nevet. □ [A szerző] érzéke e rhythmus iránt meg vala már vesztegetve az irodalmi versfaragók esetlenségei által. (Arany János) || a. (
bizalmas,
tréfás) Költő.
Ő jó barátom, kitűnő versfaragó. □ Ki az a nemzet? Egy pár hóbortos poéta, versfaragó?
(Jókai Mór)
- versfaragói; versfaragójú.