VÉREZ [ë] tárgyas ige -ek (vérzek) [ë, ë], -el (vérzel) [ë, ë], -ünk (vérzünk); -tem [e], -ett (vérzett) [ë, ë], -zen [ë]
- 1. (ritka, költői) Vérrel öntöz, vérrel szennyez vmit. □ A had fia
Meghajtja lovát, Nem nézi nyomát, Bár azt hive tört szüve vérzi. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (költői) Véresre sebez, vért fakaszt belőle. □ Egy leánykám s egy barátom Sorsa vérzi szívemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Kő sebzi, tüske vérzi lábát, Ki mindig fölfelé tekint. (Komjáthy Jenő)
- Igekötős igék: átvérez; bevérez; elvérez; megvérez; összevérez; végigvérez.