MEGFOGHATATLAN  melléknév -ul, -abb, (
régies, 
irodalmi nyelvben) megfoghatlan
Meg nem fogható (2); érthetetlen. □ A mindenség titkát fürkésző lelkem A megfoghatatlan végtelenbe lát. (Vajda János) Megfoghatatlan, hogy mi tetszett meg rajtad annyira. (Mikszáth Kálmán) || a. (
ritka, 
költői) Meghatározhatatlan. □ Ez a 
 | megfoghatatlan, képzelt szerelem, | ez a legrosszabb nekem. (Szabó Lőrinc)