Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Nagyon bővérű, ill. sűrű vérű <személy>. Egészséges, vérmes ember. || a. (ritka) Olyan <testrész>, amely (a bőrön sűrűn áttetsző vérerektől) vöröses, lilás árnyalatú s emellett vastag, duzzadt. Vérmes ajkak, arc. □ A leány nagy gyöngédséggel kiszabadította atyja vastag vérmes nyakát a csokorra között piros-tarka nyakkendőből. (Tolnai Lajos) || b. (ritka, költői) Bővérűségre, sűrű vérűségre valló. □ Étel-ital közben Miklós szive zsendül | Vérmes egészségtől, bortul, szerelemtül. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Könnyen fellobbanó, haragra gerjedő, ingerlékeny, heves vérmérsékletű <személy>; szangvinikus. || a. (átvitt értelemben) Ilyen vérmérsékletre valló. Vérmes természete sok kellemetlenségbe keverte. □ A szíve érzékeny volt s vérmes indulatokra fogékony. (Jókai Mór)
3. A kelleténél bizakodóbb, túlságosan nagy eredményekre számító <remény>. Vérmes reményeket fűz vmihez; vérmes reményeket táplál vmivel kapcsolatban. □ Nem volt eltelve vérmes reménységgel az ernyő feltalálására nézve. (Mikszáth Kálmán) A háború végében való reménykedéseink megint vérmesekké nőttek. (Kuncz Aladár)
II. főnév -t, -ek [ë] (ritka) Vérmes (12) személy. A vérmesek hamar felfortyannak.