Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <többé-kevésbé hengeres test, tárgy, vonal>, amelynek egészen kicsiny az átmérője. Vékony cérna, tű, vízsugár, vonal; vékony belű ceruza. Szóláshasonlat(ok): vékony, mint a → cérna; mint a → hajszál. □ Vékony a len szála, El is szakad könnyen. (Tompa Mihály) A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen. (Kosztolányi DezsőPoe-fordítás) Sötét szeme csillogott a vékony íves szemöldök alatt. (Móricz Zsigmond) Látom a tollam hegyét, amint vékonyan s vastagon kirajzolja a mérleg tételeit. (Gelléri Andor Endre)
2. Olyan <lapos tárgy, réteg>, amelynek a vastagsága a szokottnál, a vártnál v. más hasonló tárgyénál kisebb. Vékony bőr, deszka, fal, könyv, lemez, papír, szőnyeg, szövet, vászon; vékonyhéjú; vékonyan ken be vmit vmivel. □ Ül vala mereven nagy császár nyeregben, Fejér vékony patyolat vagyon fejében. (Zrínyi Miklós) Néki veté Miklós és ugyancsak szelné: | De nem hogy a cipó válna el derékon, Hanem a kés tört el, pedig nem volt vékony. (Arany János) A hűvös szél át meg átjárta vékony, nyomorult ruháját. (Ambrus Zoltán)
3. (tájszó, költői) Keskeny, sekély vizű <folyóvíz>. Vékony erecske csörgedezett az erdő szélén. □ Láttam a vékony Tiszát mély medrében folyni. (Vörösmarty Mihály)
4. Sovány, keskeny <test, testrész, személy>. Vékony alak, arc, derék, karok; vékony, gyenge kis ember. Szóláshasonlat(ok): (olyan) vékony, mint a → giliszta; (olyan) vékony, mint a → piszkafa; (olyan) vékony mint a → seprűnyél. □ Látta képzeletében a sovány kezeket, a vékony arcot. (Mikszáth Kálmán) Nagy fülű, kis szürke csacsi vékony lábszáraival serényen bandukol a kordé előtt. (Krúdy Gyula) Az öt vékony leány szótlanul ült az asztal végén. (Babits Mihály)
5. (átvitt értelemben, népies) Híg (1). Vékony bor, főzelék, mártás. □ A túró igen jó, csak a tejfelünk volt vékony. (Tolnai Lajos) [Bort] ötputtonyosnál vékonyabbat nem szűrtek pincemesterei. (Eötvös Károly)
6. (átvitt értelemben, népies) Mennyiségben, minőségben nem kielégítő. Vékony ebéd, fizetés. Az idén vékony volt a termés. □ Vékony vacsoráját egy tehén meghozta. (Arany János) A takácsoknak kivált a Nyírségen vékony a keresetük. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, olykor gúnyos) Kevés, szűkös, gyenge, gyarló. Vékony emberség; vékony reménység. □ Ne fogyjon el addig ez a vékony elme, Míg rólad is egy dalt könyvembe nem írok. (Arany János) Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben) A szokásos (emberi) hangnál, magasabb, rendsz. nem erős és nem kellemes <hang>. Gyerekesen vékony hangja van. □ S amint az óra, csengve, bongva, Ki véknyon üt, ki vastagon, Kél egy-egy árnyék a habon. (Arany János) A vékony gyermeki hang úgy süvített a levegőben, mint egy parittyakő. (Mikszáth Kálmán) A hangja olyan vékony volt, mintha valami madár szólott volna. (Móricz Zsigmond)