Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Csontvelő. Ebben a hidegben megfagy az ember csontjaiban a velő. □ Miért kelljen kétségben esnünk, míg csontjainkban velő, ereinkben vér lehet. (Zrínyi Miklós) Csodálatos, mélyenható, e kürtzene, Keresztül búg csonton, velőn. (Arany János) Velőt fagyasztó látvány, mit kisértsz? (Madách Imre)
2. A marha csontveleje nyers állapotban, emberi tápláléknak szánva, ill. főtt ételként. Kirázta a csontból a velőt, és rákente egy karéj pirítós kenyérre. □ Az anyó szájába vette a zsíros ujját, és szopogatni kezdte, mint ahogy a velőt szívják ki a csontból. (Gelléri Andor Endre)
3. (átvitt értelemben, választékos) A velő (1) mint az emberi életerő, testi v. szellemi energia forrása, jelképe. A (csontja) velejét is kiszívja vkinek. Vért és velőt áldoztunk. □ Velőt szívó lángjaimtól Fejem nehéz, zúg, szorúl. (Csokonai Vitéz Mihály) Gyermekded kost, fehér gerléket, Első-fű-bárányt, vért és velőt Áldoztam már négyéves koromban | Száz-arcú Hágár előtt. (Ady Endre) Minek a lélek balga fényüzése? | Aludjunk. Másra kell ideg s velő. (Tóth Árpád)
4. (ritka) Agyvelő (1). → Kiloccsan a veleje. □ Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban. (Vörösmarty Mihály) És elfutott volna megbokrosult lova Kövön törte volna össze ifju fejét, Szomju föveny inná szétloccsant velejét (Arany János) S a szürcsölő, szívó karok befonták A szűzek testét s feltörték finom Velőért a költő zengő agyát. (Tóth Árpád) || a. (konyhaművészet) Állatnak, kül. borjúnak agyveleje nyers állapotban emberi tápláléknak szánva, ill. főtt v. sült ételként. Vese velővel. Rántott velőt kért.
5. (átvitt értelemben) Az emberi agyvelő mint az észnek, az ítélőképességnek a székhelye, ill. maga az ész, az értelem. Mit ér a nagy fej, ha nincs benne velő? → Híg a veleje. (szójárás) Nagy a feje, kicsi a veleje. □ Szívünk elszegényedik, anélkül hogy velőnk magát gazdagnak érzené. (Eötvös József) Csak mi maradunk itten, a tenger időben | gondolkodó velőnkkel, folytatva robotunkat. (Kosztolányi Dezső)
6. (átvitt értelemben) <Csak néhány szókapcsolatban:> az ember legbensőbb lelkivilága, a lélek, a szív mélye. Velejéig romlott vki; (vki gonosz, rossz) a → csontja velejéig; velőkig v. (régies) velőbe hat vmi: megrázza az ember egész (lelki) mivoltát, felkavarja a lelkét. □ Az ily mostoha körülmények közt történő néma kézszorítás a velőkig hat. (Táncsics Mihály) Mi jajszó ez, mely úgy velőbe hat? (Madách Imre)
7. (átvitt értelemben) Vminek a veleje: a lényege. A dolog, a könyv veleje; vminek a velejére → tapint. Rend a dolgok veleje. Megértette az egész ügy velejét. □ Egyszerűen, néhány szóban megmondani neki valamit: ez a dolog veleje (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) A szó veleje: leglényegesebb jegyeit összefogó értelme, jelentése. □ Ejnye bolond! értsd meg velejét a szónak. (Arany János)