Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az a határ (lap, vonal v. pont), ahol vmely tárgynak, területnek hosszanti kiterjedése v. vmely vonal megszakad. (régies, irodalmi nyelvben) Végtől végig v. végtől hosszig: teljes hosszában, véges-végig; se vége, se → hossza v. se hossza, se vége v. vége, hossza nincs. Itt van a falu vége. Hol van a vége ennek a kötélnek? Az utca két vége egymástól másfél kilométerre van. □ És amilyen maga ez a csárda, Olyan a vidéke, Körülötte a homokbuckáknak Se hossza se vége. (Petőfi Sándor) Kihúzta a kardját; végtől végig véres volt az. (Jókai Mór) || a. Tárgynak, területnek, vonalnak ehhez a határhoz közel eső része. Az asztal → alsó vége; az asztal → felső vége; → cső végére; a falu → alsó vége; a falu → felső vége; a bot, a kötél két vége; → elköti vminek a végét; a pózna, a rúd innenső, túlsó, vastagabb, vékonyabb vége; vminek (pl. a botnak) a → boldogabb vége; vkinek a szája vége; a terem másik vége; a tojás hegyesebbik vége; leül az asztal végére; leharapja a szivar végét; elmenne a → világ végéig; ki nem találja (meg nem fejti stb.) a → világ végéig; ez nem mehet így a → világ végéig. □ Falu végén kurta kocsma, | Oda rúg ki a Szamosra. (Petőfi Sándor) Foltozott, sárga nadrágot vett fel, amelynek végét óriási facipőkbe gyúrta be. (Kuncz Aladár) S az asztal végén, vidám lakomán Mért sírtam én, mint az elátkozott. (Juhász Gyula) Beszéltünk Pistával az ágy két végéből egymással. (Móricz Zsigmond) || b. (régies) Faluvég. □ Fegyveres Tamás úr háza a más végen, | A tiszteleteslak s templom közelében (Petőfi Sándor) Beüzent az ostorostól az alsó végre Gunyánéhoz. (Mikszáth Kálmán)
2. Vmely megteendő útnak legtávolabbi pontja. Elértünk utunk végére. || a. Haladó csoportnak, járműnek a menetirányhoz viszonyítva hátul levő része. A menet, a szekér, a vonat vége. □ Ha a karaván elején vagy a végén kiabálás támadt, a levegőbe volt szokás sütni a pisztolyt. (Tömörkény István) Elöl igen jó lovasok vannak, de a menet végén nyomorult gebék. (Móricz Zsigmond)
3. (történettudomány) A végek: <a török hódoltság korában> az országnak a török birodalommal, ill. a megszállott területtel határos szélei, kül. az itt levő és a határt védő várak. A végeken folyt harcokat Balassi Bálint örökítette meg. □ Vitézek! mi lehet E széles föld felett Szebb dolog az végeknél? (Balassi Bálint) A nyugati végeken házasodtak be az ott szabadságban élő nemesi családokba. (Móricz Zsigmond)
4. Az az időpont, amellyel az idő vmely egysége, szakasza befejeződik. Év végével; vége a → világnak. □ Ez órának lejártával Vége van e századnak. (Kisfaludy Sándor) A pénz röpült, de az idő is. Egyszer csak vége lett a nyárnak. (Mikszáth Kálmán) || a. Időegységnek ehhez az időponthoz közel eső szakasza, utolsó része, utolja. Hét, hónap, év végén; a század végén. □ Pista Rájok ismert, bár jó messze voltak, S vége járta már az alkonyatnak. (Petőfi Sándor)
5. Vmely folyamat, esemény, cselekvés, állapot tartamának megszűnése, megszakadása. A beszéd, az előadás, a gyűlés, a tanácskozás, az ülés vége; a forradalom, a háború, a járvány, a pör, a viadal vége; vminek a → csúnyábbik vége; a dolognak v. vmely dolognak → vastagabb(ik) vége; vége → szakad vminek; vége → lesz vminek, vkinek; vége legyen a → szónak; vége van vminek: befejeződik, nem tart tovább vmi; (túlzó) nincs vége vminek v. nem akar vége lenni vminek: nagyon sokáig tart vmi, s ezzel próbára teszi türelmünket; a vége felé jár; vég nélkül: soha abba nem hagyva <csinál vmit>; folyton-folyvást; vég nélkül panaszkodik; (régies) véghez megy: teljesül, végbemegy; elejétől végig: vmely folyamat, esemény stb. egész tartama alatt; a végére jut; végére → jár vminek; → pontot tesz vminek a végére; véget → ér; végét → érő; vmilyen véget → ér; → elharapja vmely szó végét; a dolog v. munka könnyebb végét fogja: felületesen, kényelmesen végzi v. szereti végezni a m-t; jól megfogja a munka végét: alaposan nekilát a munkának és serényen dolgozik; végét → szakítja; véget szakít vminek; véget → vet vminek v. végét → veti vminek; → önkezével vet véget életének. Vég nélkül sorolhatnám fel a példákat. □ Végét vetik a zenének S haza mennek a legények. (Petőfi Sándor) Ám kell, hogy mindennek vége szakadjon egy időben, s a kővel is megtelt végtére a hajó. (Tömörkény István) Isten vidám ur a Föld fölött | S az Életnek nincs soha vége. (Ady Endre) Ó béke! béke! legyen béke már! | Legyen vége már! (Babits Mihály) Utoljára Szabadszállásra mentem, | a hadak vége volt. (József Attila) || a. Folyamatnak, eseménynek, cselekvésnek, állapotnak a megszűnéshez, befejezéshez közel eső része. A tanácskozás, az ülés végén; a háború, az ostrom végén. A beszélgetés vége már nagyon heves volt. Nem értettem jól a mondat végét. || b. (Vminek a) vég(e): vmely mondatnak, beszédnek, írásműnek az utolsó, a befejezéshez közel eső része, befejezése. Kiengesztelő, tragikus vég; a dal, a darab, a költemény, a regény vége; ez (lett) a → nóta vége. □ Gyönyörű volt, amit mondott. Minden mondatnak volt eleje és vége. (Kosztolányi Dezső)
6. Vmely folyamat, esemény, cselekvés befejeződése és közvetlen következménye. Jó, rossz vége van vminek; ennek nem lesz jó vége: ez nem fog jóra vezetni; (vminek) → sírás lesz a vége; verés lesz a vége: ha így folytatod, ki fogsz kapni; a végén: ennek következményeként. Mindig mondtam, hogy ez lesz a vége. Annyit bosszantották, hogy a végén kijött a sodrából. A kaland szerencsés véget ért. (szójárás) Minden jó, ha a vége jó. □ Szép ez a sok incselkedés és a végén kijön belőle valami bizonyos, vagy egy főkötő, vagy egy kosár. (Mikszáth Kálmán) Márta azon az estén mégis kijött És a vége az lett, hogy minden este kijött. (Gárdonyi Géza) Akármerre indul, csak még nagyobb pusztaságba fog belekeveredni, s a végén megeszik a farkasok. (Móricz Zsigmond)
7. Vminek v. vkinek az elpusztulása, megsemmisülése. Vége (van) vkinek: a) elpusztul, meghal vki; b) erkölcsileg megsemmisül; nagy bajba kerül; mindennek vége: minden elveszett; semmi biztosíték, semmi remény a további szerencsés folytatásra; végére → jár a pénznek; a végét → járja. □ Csak az a vég! csak azt tudnám feledni! (Madách Imre) Elég volt már, elég | s ő bólogat, mert tudja-tudja rég; | hogy egy az élet, a kezdet s a vég. (Kosztolányi Dezső) S mint a szél a hímport, hova visz, kever röpítő sorsunk? És mi lesz a vég? (Szabó Lőrinc) || a. (választékos) Az élet befejezése: a halál és az azt megelőző haláltusa. Hirtelen, korai, szerencsétlen vég. □ A vég, melyet Sokrat [= Szokratész] ére, | Catonak kihulló vére, | S Zrínyi Miklós szent pora: | Egy bohóság láncsora. (Kölcsey Ferenc) Dózsa testvérének, Gergelynek jobb véget óhajtott, mint magának. (Szalay László) Temetést láttam s összeborzadék. | Ez hát a léti cél? Ez hát a vég? (Komjáthy Jenő) Álmában, felesége mellett érte őt a vég. (Kuncz Aladár)
8. (határozóragos alakban, célhatározóként) (régies) Mi végre? v. (ritka) mi végből?: miért, mi végett, mi célból? Vö.: avégre, evégre. □ Jelents be, kérlek, édes apádnál. Mi végre? kérdé Pál báró. (Mikszáth Kálmán) Mi végre jók, mi végre szolgálnak, senki sem tudja meg soha. (Ambrus Zoltán) Az ország nem kérdi, mivégre engedik | meggyűlni a bajt. (József Attila) || a. (ritka, választékos) (állítmányként) Mi végre? Miért van, mire való, mire jó? □ Aztán mi végre az egész teremtés? | Méltó-e ilyen aggastyánhoz e Játék, melyen csak gyermekszív hevűlhet? (Madách Imre)
9. Vminek a legvége: a végéhez legközelebb eső része. A falu, az utca legvégén; a hó az év legvégén; a beszéd az előadás legvégén. □ Ha a világ legvégén lakik is, fölkeresi tanítómesterét. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév
1. (ritka, régies) Utolsó, végső. □ Lelkem egy nagy, egy hideg, Egy vég sohajtássá válván, | Lilla mellyén szűnjön meg. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (elavult, költői) <Helynév mellett:> a határ mentén, a végeken (I. 3) levő. □ Légy bár vidékén a vég Szenderőnek | Vagy fenn Pozsonynak legfelső határán, | Én megkereslek, meg! (Vörösmarty Mihály) Fut Mohammed földön vizen; Védve immár a vég Nándor. (Arany János)
Szólás(ok): ld. szó. Közmondás(ok): végén csattan az ostor: a végén dől el, hogyan alakul a dolog; a meglepő fordulat az események végén szokott bekövetkezni.