RÉG határozószó, középfokban: régebben [e-e] v. (
tájszó) régebb [e]; felső fok: legrégebben [e-e-e]
- 1. Hosszú idővel ezelőtt; régen. Apja már rég meghalt. (szójárás) Rég volt, talán igaz se volt. □ Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék. (Petőfi Sándor) S a szerelem
rég volt az! rég bizon. (Arany János) || a. (költői) Valamikor, egykor, huzamosabban a távolabbi múltban. □ Csend van megint Mindenfelé a rég zajos hazában. (Vörösmarty Mihály) Természetben nincs halál
Ami rég volt, most is áll. (Arany János)
- 2. Hosszú idő óta. Rég nem láttam a barátomat. Ezt ő már rég így szokta csinálni. □ Meglepetten tekintünk
a rég látott vendégre. (Ambrus Zoltán) A szalonoké parfümős rege, Szilaj és új az utca éneke
Ott siratják a mult isteneket, Itt nekik már rég beesteledett. (Ady Endre) Egyre
koptatták a rég nem tatarozott vén ház köveit. (Babits Mihály)
- 3. (tájszó) (Már) rég ideje (, hogy)
: hosszú idő óta. Már rég ideje (, hogy) nem láttam. □ Rég ideje sző fon maga titkos tervén
(Arany János)
- 4. Régebbre: régebbi időre. Már régebbre ígérte a kéziratot.
- 5. Régebbről: hosszabb idő óta. Már régebbről ismerem.
- 6. Régtől (fogva): hosszú idő óta; régóta. □ Régtől élhetett már [az agg]; senki sem emlékezett születése órájára. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): nemrég.