TUBÁKOL tárgyatlan ige -t, -jon, (
ritka,
régies) tobákol (
népies,
elavulóban)
Orrába időnkint tubákot szív fel, ill. szokott felszívni (, hogy tüsszentsen). □ A "szipa" még a szipákol-ra is emlékeztet, mi annyit tesz, mint sűrűen s egészen e dísztelen foglalatosság gyönyöreibe merülve tobákolni. (Vörösmarty Mihály) Dombi Gabi
. Elhízott, elpotrohosodott azóta
Éjjel horkol, nappal krákog: iszik, pipázik és tubákol. (Jókai Mór) [A költő] éjszaka, gyertyafénynél tubákolva ír
dolgozószobájában. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: eltubákol; kitubákol.
- tubákolás; tubákolgat; tubákoló.