Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÜCSÖKZENE
TÜKÖR
TÜKRÖZ
TÜNDE
TÜNDÉR
TÜNDÉRORSZÁG
TÜNDÉRPALOTA
TÜNDÖKLETES
TÜNEMÉNY
TÜNET
TŰNIK
TÜRKIZ
TÜSKÉS
TŰZDEL
TÜZEL
TÜZES
TŰZÖN-VÍZEN
UDVAROL
UDVARONC
UGAR

TÜSKÉS melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan, amin tüskék vannak; tövises. Tüskés ág, bokor, cserje, rózsa. □ A tüskés galagonyán keresztülfú a szél. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
  • 2. Erős, vastag, szúrós szálakból álló <szőrzet>; drótszőrű. Tüskés bajusz, haj, szemöldök. □ Erős tüskés szemöldjeit mérgesen összevonta. (Mikszáth Kálmán) A Jóska egy pisze orrú, tüskés hajú, kedves kis vidám kölyök. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Ilyen szőrzettel borított; borostás. Tüskés áll. □ A kisasszony végighúzta ujjait a haragos bérlő tüskés arcán. (Tolnai Lajos) Borostás, tüskés az álla,… megritkult a foga! (Kaffka Margit) || b. (átvitt értelemben, ritka) Hosszú, hegyes, szálkás vonalú. Tüskés betű, írás.
  • 3. (állattan) Tüskékkel (3) v. tüskeszerű pikkelyekkel borított. Tüskés farok, nyak.
  • 4. (átvitt értelemben) Élesen bántó, mások érzékenységét sértegető, megjegyzésekkel, szavakkal szurkálódó, csipkelődő. Tüskés bírálat, megjegyzés, modor; tüskés természetű ember. □ Jó fiú – mosolygott Zoltay – csak néha kissé tüskés. (Gárdonyi Géza) Ormós Lajos… tanított harmadfél éven át, | s végül már tetszett tüskés humora. (Szabó Lőrinc)
  • 5. (átvitt értelemben, költői) Szenvedést, fájdalmakat okozó, szenvedéssel, fájdalommal teli; tövises (3). □ Én még új vagyok A bal szerencse tüskés utain. (Vörösmarty Mihály) Ez a kis leányzó volt az én örömem, Az egyetlen rózsa tüskés életemen. (Petőfi Sándor)