Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÜNDE [e] melléknév tündén, tündébb (irodalmi nyelvben, költői)
  • 1. Csak rövid időre feltűnő s máris elenyésző <fényjelenség>. Tünde alak, csillag, fény. □ Vagy tünde csillag: azalatt Míg rámutatnál, leszaladt! (Arany János–Burns-fordítás) A hajnal tünde fénye égő pírral voná be az ég keleti láthatárát. (Eötvös Károly)
  • 2. Általában gyorsan elmúló, semmibe vesző; röpke, tünékeny. Tünde gyönyör, lét, öröm. □ Oly szép az ilyen tünde mámor… (Madách Imre) Néhány marok porrá sülyedsz-e csak, Míg többi lényed víz és tünde lég…? (Madách Imre)
  • 3. Tündérhez hasonló, tündéri. □ Egy karcsú, tünde hajadon… fekete haját szétszórta a vihar. (Jókai Mór) Nem látom nagy városok csodáit,… Tünde nőket, fényes operákat. (Juhász Gyula)