TÜNDÖKLETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
régies,
költői)
Olyan, aki, ami tündöklik; tündöklő, ragyogó, csillogó. □ Tündökletes arccal Szép hölgy jön eléd. (Vörösmarty Mihály) És hozzátok megyek, S tekintek szerteszét: Nem látom-e szemed Tündökletes egét? (Petőfi Sándor) Megállnak egy szép téres mezőn,
aranyrácsos kapu előtt. No, tündökletes szép kapu. (Gárdonyi Géza)