Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

CSAL [1]
CSALÓ
CSALOGÁNY
CSALÚT
CSAPDOS
CSAPODÁR
CSATA
CSATAKÉP
CSATÁZ
CSATOL
CSATTOG
CSAVAROG
CSEKÉLY
CSEMEGÉZIK
CSENDÜL
CSEPEGTET
CSEPP
CSETEPATÉZ
CSILLAG
CSILLAGSUGÁR

CSÖRGÉS [1] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (hangutánzó)
  • 1. Általában a csörög (1–3) igével kifejezett hangjelenség; az a tény, hogy vmi csörög. Az evőeszközök, a fegyver(ek), a kard, a lánc csörgése; a dió, a száraz levelek csörgése. □ Amilyen víg a pohár csengése, Olyan bús a rabbilincs csörgése! (Petőfi Sándor) Kínos csönd állott be, mely alatt csak a kések és villák csörgését … lehetett hallani. (Babits Mihály)
  • 2. Az a tény, hogy vmely madár, állat csörög (4). A kígyó, a szarka csörgése. Nagy csörgést csapott a szarka.
  • 3. (költői) Élénk, de halk csobogás, csörgedezés. A csermely, a patak csörgése. □ A kisded patakok lassú csörgéssel erednek. (Vörösmarty Mihály)
  • 4. (argóban) Társasági tánc, táncolás. Meddig tartott tegnap a csörgés?
  • csörgésű.