Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (tájszó, irodalmi nyelvben) Nagy, erős, széles <fej, homlok>. □ Dolgozik a vas bak az omló falat egész hévvel Döngetheti nagy busa fejével. (Arany János) Busa homlok, széles arc mint a bölénynél. (Eötvös Károly) || a. (népies, irodalmi nyelvben) Nagyfejű, széles, erős homlokú <ember, állat>. Busa legény. □ [Címerén] Hozza Bánfi büszkén busa ökre szarvát. (Arany János)
2. (tájszó, költői) Vastag, sűrű, dús. □ Felkapta az ágyról a pihenő lantot, Busa szemöldökét ráncolva keményen. (Arany János) Alszik a sűrű, jó magyar föld, Sütteti sok busa kalászát. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Komor, keserű; haragos <természet, lelkiállapot, viselkedés>. □ Busán nézett a földre, mint a Bika. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Vén, busa lélek, vajjon a Fenséges, örök robogás Magányán nem kisért soha A régi, földi lobogás? (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, régies) Nyakas, makacs.
4. (átvitt értelemben, ritka, költői) Mély, vastag, öblös, telt <hang>. □ Felállott, s vastag busa hangon így szólt : "Nohát menjünk." (Vörösmarty Mihály)