BÚSONG [ú v. u] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ani v. -ni (
költői)
Búslakodik. □ S te nem danolsz, mit búsongsz Júlia? (Madách Imre) Ki tudja, hogy holnap mint lesz? |
Tán busongva nem emlékszem. (Ady Endre) || a. (
átvitt értelemben) □ Ősz húrja zsong, | jajong, busong | a tájon. (Tóth ÁrpádVerlaine-fordítás) csöndes, komoly hajfürtje a fején | szegényesen búsong fakulva s árván | mint holt leányé a koporsópárnán. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: elbúsong.
- búsongás; búsongó.